Kombájnon

szülinapi ajándék gyermeknek: Ez a kis történet velem esett meg, amikor még óvodás voltam, de ott is még a kisebbek közé tartoztam, tehát a kiscsoport tagjai között tartottak számon. Édesapám a szülőfalum tsz.ében dolgozott, mint gépészmérnök és a gépparki részleg vezetője volt akkoriban. Emlékszem, azon a nyáron vitt ki először az aratást megmutatni, amint a nagy piros (ezek voltak az orosz gyártmányúak) és a kék - fehér csíkozású ( ezeket pedig a németek gyártották ) kombájnok a búzatáblában lassan haladtak és vágták le a gabonát. Az én születésnapom is arra az időpontra esett, így mintegy szülinapi ajándék gyermeknek is fel lehettett fogni ezt az esetet. Rendkívül nagy hatással voltak rám ezek a gépek és csodálkozva láttam, hogy amikor a kombájn gabonatartálya megtelik, a gép tetején levő narancsszínű lámpa autómatikusan villogni kezd, és ezt látva a tábla szélén várakozó teherautók és pótkocsis traktorok közül az éppen soros elindul és bemegy a kombájn mellé. Akkoriban már ezek a gépek menet közben is tudták kiüríteni a tartályukat és így lassan egymás mellett haladtak a gépek, miközben a hosszú csövön keresztül a benne levő csiga segítségével átkerültek a búzaszemek a pótkocsiba. Odavitt az egyik közeledő kombájnhoz apu és az legnagyobb megdöbbenésemre meg is állt, mikor mellénk ért. A benne ülő ember bizonyára jól ismerte aput, mert megengedte, hogy felszálljak mellé a kis, eléggé szűk vezető fülkébe és aztán indultunk is tovább. Innen nagyszerűen rá lehetett látni a vágóasztalra, amint benne a kések ide - oda mozogtak, egymással ellentétes irányban és így vágták le a búza elszáradt szárait, majd eltűntek a gép belsejében, ahol maga a cséplés művelete folyt, itt váltak külön a szemek a kalásztól és kerültek a gyüjtő tartályba, míg a szár a már üres kalászokkal együtt a gép hátulján egyszerűen kiesett a tarlóra - ez volt a szalma. Amikor megmondtam, hogy ma én tulajdonképpen ünnepelt személy vagyok, azt mondta a kombájn vezetője mosolyogva, hogy akkor ez jó szülinapi ajándék gyermeknek. Én erre csak helyeselni tudtam, mert tényleg nagyon tetszett, főleg ez a lehetőség, hogy testközelből láthatom a betakarítás munkáinak egyes fázisait. Amikor a tábla végéhez értünk, megfordult a nagy gép és máris indult vissza, közben pedig egy teherautó is mellénk állt és megkezdődött a szemek átvándorlása a kocsiba, széles sugárban ömlöttek a barna búzaszemek és rövidesen teljesen megtelt a plató és elkanyarodott mellőlünk a teherautó, hogy a szárítóba vigye a rakományát. Hát ekkor láttam először, hogy a kenyér alapanyagát hogyan takarítják be a földekről és maradandó élményt hagyott bennem ez a szülinapi ajándék gyermeknek, hiszen valaha és is az voltam, mindenre rácsodálkozó kisgyerek.

És végül szeretnék köszönetet mondani önnek e szülinapi ajándék gyermeknek cikkem olvasásáért.

Képek






Oldalak

    Gyakori keresés

    Új keresés

    Képek






    Oldalak

      Gyakori keresés

      Új keresés